Helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozásról

40/2012. (VIII. 13.) BM rendelet értelmében „Új fűtési rendszer létesítésekor és meglévő fűtési rendszer korszerűsítésekor a helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozást javasolt megvalósítani gazdaságossági számítás alapján.” Na de egyáltalán mit nevezünk/nevezhetünk helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozásnak? Keresgéltem hivatalos megfogalmazást, de nem találtam. Józan paraszti ésszel ez egyet jelenthet: minden helyiségben különböző hőmérsékletet tudok beállítani (ez logikus) és természetesen a fűtési vagy hűtési rendszer alkalmas arra, hogy a beállított értéket elő is lehessen állítani! Miért érdekes ez?

Nézzünk hőmérséklet-szabályozásban egy kis történeti áttekintést, hogyan fejlődtek, tökéletesedtek a rendszerek, melyek egyértelmű végcélja az ideális komfort és gazdaságos működés!
Az 1800-as években kezdtek ún. gravitációs rendszereket telepíteni, mely lényege az volt, hogy szivattyúzási munka nélkül, a hőmérséklet-különbségekből adódó felhajtó erőt használták a víz keringtetésére. Természetesen csakis szilárdtüzelésű kazánokról beszélünk! Nem emlékszem pontosan :) , de jellemzően az 50-es évektől egyre gyakrabban alkalmaztak mesterséges keringtetést, fűtési szivattyúkat a rendszerben. Hőmérséklet-szabályozás szempontjából a lényeg az, hogy jól “bedurrantott” a fűtő vagy a tulajdonos (szivattyús fűtésnél bekapcsolta a keringtető szivattyút) és hamarosan „jó meleg” lett a helyiségekben. A „jó meleg” persze nem SI-mértékegyég, ráadásul ennél pontosabban nem is nagyon tudták állítani a hőmérsékleteket. 14-20-28°C? Valami ilyesmi… Attól függően, hogy milyen szorgalmasan pakolta a fűtő a kazánt!

futes

A kézi elzárású radiátor szelepek, vagy elzárók sem számítanak újdonságnak! Egyszerű a működésük: ha túl meleg volt egy szobában, akkor el lehetett zárni a radiátort. Bár a kazánt ezzel a beavatkozással nem lehetett kikapcsolni, de rendszer működésében nem okozott gondot, mert ha a kazán túlfűtött, akkor a padlásterekben elhelyezett nyitott tágulási medencében szépen „elbugyogott”, elforrt a többlet energia. Abban szerintem megállapodhatunk, hogy ha a helyiségben a felső hőmérsékletet lehet korlátozni, az nem minősül helyiségenkénti szabályozásnak! A kazánt nem lehet kikapcsolni és ha esetleg fáztak, akkor az elzáró megnyitásával nem is lehetett bekapcsolni!
Aztán jöttek a gázfűtések. Egy kapcsolóval elindíthattuk a gázkazánt. Szuper. Hőmérséklet-szabályozás szempontjából egyelőre ugyanott tartunk, csak a fűtő etetése helyett a tulajdonosok gombot nyomogattak… A radiátorokon pedig a kézi elzárókat lassan felváltották a termosztatikus szelepek. (Talán a múlt idő nem is helyénvaló, hisz’ nagyon sok ingatlanban máig kézi elzárókat használnak!) A termosztatikus szelep természetesen sokkal pontosabb és komfortosabb, a hőmérsékletek felső határa kényelmesen állítható, de a fűtési rendszert továbbra sem lehet elindítani a termofejek feltekerésével!!!

jeff-howell_1809829b

A historikus sorrendből kimaradt a központi szobatermosztát! Bevallom, hogy nem véletlen! Mit tud egyetlen „központi” termosztát, mely például a nappaliban van elhelyezve? (A nappaliban a radiátorra ugye nem tettünk termofejet?!) Természetesen a kazán kapcsolóját helyettesíti! Ugyanis nem nekünk kell kikapcsolni a kazánt, hanem ha elérte a szoba hőmérséklete a beállított értéket, akkor magától kikapcsol. És ha bizonyos érték alá esett a hőmérséklet, akkor automatikusan, mindenféle manuális beavatkozás nélkül be is kapcsolja azt. Elmondhatjuk, hogy a nappaliban elhelyezett központi szobatermosztáttal már hőmérsékletet szabályozunk. A nappaliban. A többi helyiségben pedig ha túl meleg van, akkor a termofej lezár, azaz továbbra is csak felső korlátozást tudunk beállítani! És ezzel elérkeztünk egy átlagos magyar családi ház hőmérséklet-szabályozásához! Szerintem az olvasók többsége ezt jól ismeri: ha hideg van a hálószobában, akkor jól fel kell tekerni a nappaliban elhelyezett termosztátot, hogy beindítsuk a kazánt! Lehet, hogy 23°C van a nappaliban, de ha meleget akarunk a hálóban és el akarjuk indítani a kazánt, akkor biza’ tovább kell tekerni a termosztátot!
Picit talán cinikusnak tűnhet a fejlődés , de be kell látni, hogy a hőmérséklet-szabályozás logikai menete nem sokat változott közel 150 év alatt! Természetesen pontosabbak lettek a beavatkozók, kényelmesebb az állíthatóság, komfortosabbak a terek, de egyetlen központi szabályozóval és a többi helyiségben a felső korlát beállításával NEM lehet helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozást megvalósítani!

Gondoljunk csak bele: a hálószobában fekve a mobilunkkal szinte bármire képesek vagyunk, pl. azonnal tudunk kommunikálni a világ bármely pontján lévő barátunkkal, de ha meleget akarunk, akkor ki kell szálljunk az ágyból és sétálhatunk a nappaliig, hogy kényszerítsük a fűtési rendszer indítását…
Visszakanyarodva a bevezetőben feltett kérdésre – véleményem szerint akkor tudunk helyiségenkénti hőmérséklet-szabályozásról beszélni, ha bármelyik helyiségből el tudjuk indítani a fűtési rendszerünket! Önállóan. Tehát ha fázunk a hálószobában és feltekerjük a termosztátok, akkor el kell tudni indítani a hőtermelőt és a keringtetést! Minden helyiségbe szükséges termosztát és ha bármelyik igényt jelez, akkor el kell induljon a fűtési rendszer! Szerintem ez ilyen egyszerű.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és kövess minket a Facebook-on!

Hasonló cikkek